A narkós

De Quincey, Baudelaire és Csáth Géza után a huszadik század közepén William S. Burroughs vállalkozott a drogfüggőség mélyreható ábrázolására. Napjainkra klasszikussá vált önéletrajzi regényében a világhírű amerikai író mellbevágóan és filmszerűen, egyúttal jó adag iróniával tárja fel anyagos időszakát: vad látomásait, kísérteties éjszakai kóborlásait, különös szexualitását és a tű utáni mohó vágyát. A saját szenvedéseit kívülről szemlélni képes főhős alakjában mintha egy buddhista mester szólna az olvasóhoz.